Azt tartja a régi mondás, aki fölött elszállnak a darvak, boldog ember lesz. Ezekben a napokban a Hortobágyi Nemzeti Park kócsi mocsarában lapulva a boldogság ezresével érkezik...

A darumadár évszázadokon át úgy hozzátartozott a magyarok életéhez, mint a jelképes turul, vagy a hű társ, a ló. A folyószabályozások miatt megszűnő mocsárvilág következtében a daru ma már ritka vendég nálunk, érkezése éppen ezért kihagyhatatlan pillanat a természetbarátok számára.

Minderről már Kiss Ferenc, a tiszaörvényi Szabics-kikötő túravezetője beszél, miközben késő délután a Hortobágyi Nemzeti Parkon átvezető autóúton a kócsi mocsár felé tartunk.

– A darumadarat a középkorban éppen az ébersége miatt szerették – meséli Egyek puszta felé tartva. – Szívesen alkalmazták a várakban, hiszen hamarabb észrevette az ellenséget, mint a kutya. A címertani ábrázolásokban ezért is tart lábában követ, hiszen úgy tartották, ha elszunnyad, a kő leesése akkor is felébreszti.

Gyors léptekkel igyekszünk észrevétlenül elérni a mocsár határát. Derékig érő fűben lépdelünk, a nappali forróság még kisugárzik a földből. Tíz perc sem kell, s egy darulesben lapulunk.

– A daru nyaranta Skandináviában tartózkodik, a telet Afrika partjainál tölti – suttogja Kiss Ferenc. – Októberben az időjárástól függően csak pár hetet tartózkodik nálunk, s az első fagy után továbbrepül. Manapság már csak pár hetes vendég nálunk.

Furcsa krúgatás töri meg a vízparton összeverődött vadludak folyamatos csacsogását. Szárnysuhogtatva érkezik három darumadár. A lestől csupán pár méterre szállnak le. Furcsa izgalom lesz rajtunk úrrá. Itt vannak!

Lassított felvételként próbálunk felemelkedni a lesben. A távcső közelebb hozza a madarakat. Három szürke daru figyel felénk. Egészen közel szálltak le. Pár kattintás a fényképezőgéppel. Talán meghallottak valamit, mert hangos szárnysuhogással elrepülnek.

Ahogy a Nap lebukik, egy szempillantás alatt darufelhők sötétítik be az eget. Felettünk húznak át az égen, és szemünk előtt buknak bele a Nap izzása után rózsaszínben pompázó mocsárvilágba. Megindulnak a vadludak is, amiket most megzavarnak a hazatérő darvak. Lélegzetelállító pillanat: ha az égen lépkedni lehetne, most egyetlen talpalatnyi hely sem maradt volna az ezernyi madártól.

Sosem alszik

Egy daru átlagosan húsz évig él. Életében csak egyszer választ párt. Átlagosan egy-egy költés idején két fiókát nevelnek fel, az utódokról mindkét szülő gondoskodik. A daru testsúlya 5–6 kilogramm, szárnyainak fesztávolsága meghaladja a két métert. Élőhelyén kisebb halakkal is táplálkozik, ám vonuláskor csak magvakat eszik. Rendkívül éber madár, a szó klasszikus értelmében sosem alszik.

Forrás: heol.hu